Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Ezt már egyszer elkezdtem fejtegetni a Hét dolog kapcsán, de akkor folytatnám, és egyben újra is kezedeném.
Szóval az a bizonyos 7 dolog:
Hét dolgot kell megosztanom magamról.
Hát tessék, íme:
1) Skorpió vagyok. Ízig vérig. Ezt talán a környezetemben élők tudják a legjobban bizonyítani.
Mert szélsőséges vagyok, és kiszámthatalna, olykor-olykor beszámíthatatlan is 
2) Őszinte vagyok, de csak azzal aki megéremli.
Nem mindekivel, csak aki fontos nekem, és elbírja a véleményemet. Mert sokszor bántóan őszine, és ezt sokan "bukóságnak" titulálják.
3) Ragaszkodó típus vagyok, akit egyszer megszeretek nehezen tud elüldözni magától. De nem lehetelen.
Bár sokszor ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászok az ablakon.
4) Ragaszkosásom ellenére, képes vagyok könyörtelenül kisöpörni azokat az ebereket az életemből akik visszaéltek a bizalmmammal.
5) Bosszúálló típus voltam, -valamilyen szinten még vagyok is-, de nehezen lehet kihozni belőlem...
De ha egyszer sikerül, akkor annak az Isten irgalmazon, mert megtalálom pillanatok alatt a gyenge pontokat, és akkor támadok amikor az illető nem számt rá...
6) Szeretek és ugyanakor meg utálok is emberek között lenni.
Szeretek, mert minden ember értékes és érdekes.
Utálok, mert minig vannak taplók, akiket nehezen tudok elviselni... :S
7) Mások szerint kitartó vagyok, mert mindig elérem amit akarok, ha nem akkor meg mindig mást akarok.. 
ÉS a kiegészítés:
Milyen vagyok, vagy inkább nem vagyok, - utóbbi talán rövidebb:
Nem vagyok wicca, mert nem gyakorlom azokat a rítusokat.
Nem vagyok boszorkány a szó klasszikus értelmében sem,
Nem vagyok mágus sem,
Én most jelenleg szabadgondolkodónak tartom magam.
De nem vagyok sem tanító, sem pedig mester.
Talán leszek egyszer, de most még nem.
Segítő vagyok, mind végzettségemet, mind a mentalitásomat tekintve.
Ami még talán lényeges: nem vagyok se anyagias, se pénzsóvár, és nem vágyom gyors meggazdagodásra, mert akkor már régen eladtam volna magam.(kilóra)
Őszinte vagyok, még mindig, és ezért parasztnak tartanak. Inkább vagyok őszinte mint nyalok mindig mindenkinek.
Nem, nem vagyok Lessie....
Nem vagyok egosita, pedig sokszor annak tartanak, de akik ezt gondolják nem ismerrnek eléggé.
Mondjuk az is igaz, hogy elég kevesen ismernek úgy, isten igazából.
Talán ez sem véletlen, lehet hogy túlzottan rejtőzködő, vagy csak titokzatos, egyesek szerint szimplán kiszámíthatatlan vagyok.
Döntsd el Te!
Ha eltudod dönteni, és valóban ismersz.
Valóban ismersz????
Mindennek megvan a maga ideje
1 Mindennek megszabott ideje van,
megvan az ideje minden dolgoknak az ég alatt.
2 Megvan az ideje a születésnek,
és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek,
és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
3 Megvan az ideje az ölésnek,
és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak,
és megvan az ideje az építésnek.
4 Megvan az ideje a sírásnak,
és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak,
és megvan az ideje a táncnak.
5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának,
és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek,
és megvan az ideje az öleléstõl való tartózkodásnak.
6 Megvan az ideje a megkeresésnek,
és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megõrzésnek,
és megvan az ideje az eldobásnak.
7 Megvan az ideje az eltépésnek,
és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak,
és megvan az ideje a beszédnek.
8 Megvan az ideje a szeretnek,
és megvan az ideje a gyûlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak,
és megvan az ideje a békének.
(Préd. 2.3)
Ez egy játék, Nofrititól:
Hét dolgot kell megosztanom magamról.
Hát tessék, íme:
1) Skorpió vagyok. Ízig vérig. Ezt talán a környezetemben élők tudják a legjobban bizonyítani.
Mert szélsőséges vagyok, és kiszámthatalna, olykor-olykor beszámíthatatlan is
2) Őszinte vagyok, de csak azzal aki megéremli.
Nem mindekivel, csak aki fontos nekem, és elbírja a véleményemet. Mert sokszor bántóan őszine, és ezt sokan "bukóságnak" titulálják.
3) Ragaszkodó típus vagyok, akit egyszer megszeretek nehezen tud elüldözni magától. De nem lehetelen.
Bár sokszor ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászok az ablakon.
4) Ragaszkosásom ellenére, képes vagyok könyörtelenül kisöpörni azokat az ebereket az életemből akik visszaéltek a bizalmmammal.
5) Bosszúálló típus voltam, -valamilyen szinten még vagyok is-, de nehezen lehet kihozni belőlem...
De ha egyszer sikerül, akkor annak az Isten irgalmazon, mert megtalálom pillanatok alatt a gyenge pontokat, és akkor támadok amikor az illető nem számt rá...
6) Szeretek és ugyanakor meg utálok is emberek között lenni.
Szeretek, mert minden ember értékes és érdekes.
Utálok, mert minig vannak taplók, akiket nehezen tudok elviselni... :S
7) Mások szerint kitartó vagyok, mert mindig elérem amit akarok, ha nem akkor meg mindig mást akarok..
Most ki kéne választanom 7 embert: Akiket biztosan szeretnék: 1: Ancsa baba
2: Sanyikaaaaaaaaaaaaa
3: C.!
4: Litta
5: Zsoca
S Téged, hogy legyél benne a hétben!
A kijelölt személyek kiértesítése folyamtban van!!!
Nof!
kérdés: csak azokat lehet akiknek blogja van?
vagy mi alapján és kiket????
Ha erre a kérdésre választ kapok megnevezem a 7 embert, és garantáltan értestést fognak kapni...
"A karma elől kitérni nem lehet!
Nem a karma elkerülésében,
hanem a tudatos megélésben rejlik a megoldás. "
Az alábbi történeten érdemes elgondolkodni:
A kisfiú, a szögek és a kerítés
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt.
Az apja adott neki egy zacskó szöget,
hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be
egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.
A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú, egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába.
Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.
Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből.
A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben..
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: „Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen!
Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.
Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad.
Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.
A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.
A fenti történet után talán mineki elgondolkodik majd, és talán végigondolja azt is,hogy mikor mit mond, és hogy hogyan mondja...
Az Élet és a Karma
III.
Avagy: a Szabad Akarat, és a Veszteség ára
Vajon dönthetek-e a saját életemről szabadon?
Valóban létezik a szabad akarat elve?
Vagy az egész csak egy nagy illúzió?
És ha nem létezik, akkor, miért nem?
Miért nem tehetem tönkre a saját életemet, úgy ahogy én szeretném, az esetleges hibás döntéseimmel? - arról már nem is beszélve, hogy lehet, hogy javítanék rajta.
Vagy a szabad akarat elve, arról szól, hogy adva van egy lehetőség, és én nem élek vele?
És ezt sorozatosan elkövetve hibát hibára halmozok?
Szabadon csak rosszul dönthetek? - Jól nem?
És ha valaki befolyásol - én meg balga módon hallgatok rá. Akkor kit terhel majd a felelősség a rossz döntés miatt. Engem, vagy a másik személyt?
Vagy mindkettőnket?
Vagy csak akkor hibás a másik személy, is, ha tisztában volt azzal, hogy mit tesz, vagy tudta, hogy ez nem vezet majd semmi jóra? Tehát direkt félrevezetett, hogy (az aljas) céljait elérhesse?
Lehet, hogy ez a válasz:
„Még ha mások is befolyásoltak is
– ami mindenkivel előfordul –
csakis Te választhatod meg
mit gondolsz, mire vágyakozol,
és miként cselekszel… ”
És a hatás –ellenhatás törvényével mi lesz?
Vagy az egyenértékűség elvével? Tehát: „valamit el kell veszíteni, ahhoz, hogy valami újat kaphassunk”
Ha nekem van valamim, és szeretném, hogy másom legyen. Először az első valamit kell elveszteni a másik valamiért? Vagy felhalmozhatom magamnak a javakat büntetlenül?
Valószínű, hogy erre csak az Idő képes választ adni, tehát ki kell próbálni, és nekünk magunknak KELL megtapasztalni.
Esetleg az egész „karmikus törvényköteg” csak azokat érinti, akik ismerik?
Bár, a jogban a törvény nem ismerete nem mentesít a felelőség alól.
Akkor pont azok a törvényszerűségek ne érvényesülnének minden ember életében, amik a „Nagy Rend” fenntartásához szükségesek?
Minden hibánk, vagy rossz döntésünk a spirituális –tehát a lélek – fejlődéséért van.
Az élet minden buktatója, mind-mind azért van, és történik meg velünk, hogy a lelkünk fejlődjön?
De mindezt csak kevesen tudják vagy veszik észre?
Vagy egyáltalán észre sem veszik?
Vagy az is lehet, hogy csak nem törődnek vele.
Elvégre: „Csak az a baj,hogy az emberek nagyon elfoglaltak, és nem érnek rá ilyesmikre…”
A karmáról amit kihagytam, az maga a definíció.
Aminem árt ahhoz, ha valakimeg akarja érteni a szerzeményem...
A karma: (szanszkrit:कर्म, páli: kamma, cselekedet, tett) ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye.
Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban, és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.
Fontos, hogy a karma nem csak vallási fogalom, csupán a különböző vallási nézeteknek is sok esetben részét képezi.
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.
A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű.
Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár.
Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is.
Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető.
Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.
A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, bár azzal kétségkívül összefüggésben van, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem.
Ezek mindegyike önmagában egészen más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.
Forrás: Wikipédia, a szabad lexikon
( http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma )
Az Élet és a Karma
II.
- Sokszor elgondolkodtam azon is, hogy vajon adott pillanatban
valóban jó döntést hoztam?
Vagy másképp kellett VOLNA? – azért írtam, a VOLNÁ-t csupa nagy betűvel, mert beszélhetünk róla, csak nincs értelme.
Mert ha adva van az én életem, és én is mint mindenki a teljes életre törekszem, és mondjuk a „boldogságot” keresem, és szeretném elérni.
Mondjuk én egy boltos vagyok, alkalmazottként dolgozom.
És ekkor jön valaki, aki azt mondja, hogy a Te életed nem boldog. És mivel senki sem tökéletes - habár mindenki arra törekszik -, akkor azt mondom én magamnak, hogy hűha, lehet, hogy mégis igaza van neki?
Mert az mondja, hogy nyiss saját boltot, mert abból milyen jól meg fogsz élni.
És ekkor egy hatalmas változtatásba kezdek, és gyökeresen megváltozik az életem.
Nyitok saját boltot.
De mi van akkor, ha az sem lesz boldog? Még akár annyira sem leszek boldog, mint a nagy változás előtt?
Várok, várok, majd rádöbbenek, hogy a csőd szélén állok.
Akkor majd sírok-rívok magamban, hogy nem így kellett VOLNA?
A csőd szélén állok, és sírok-rívok, hogy nincsen lóvé, hiába szeretném, és az sem jött vissza, amit belefektettem.
És akkor megint, jön valaki egy „okos tanáccsal”, hogy ha így és így teszel, akkor tutti boldog leszel.
Jön a másik ember, és azt mondja, hogy ne boltot nyiss, hanem kocsmát.
Megnyitom a kocsmát, de ugyanaz a szituáció, mint a boltnál.
De ez se jön be.
Itt sem jött vissza a befektetett összeg sem, se haszon. Csak kiadás.
Akkor lehet, hogy sokkal egyszerűbb lett VOLNA, ha nem hallgatok másra, és én keresem, meg azt, amitől boldog lehetek.
Maradok alkalmazott, a kisboltban, ahol eddig dolgoztam.
Legalább annyit, keresek, hogy megélek belőle, és a számlákat is be tudom fizetni.
Szóval, másra hallgattam, és nem magamra. De ebben az a gond, hogy nem a másik „itta meg a levét”, hanem én.
Tehát ha nem hallgattam volna másra…
DE NEM! Az emberek többsége nem ilye, mindenki a másikra hallgat, soha senki sem magára, vagy arra a kis aprócska belső hangra, ami mindenkiben ott él, és mondja a magáét.
Mért is hallgatnánk rá?
Nem kell azt, majd mindenki más jobban tudja, hogy mi kell nekem, vagy hogy mit KÉNE tennem.
A szomszéd Piri néni is megmondta, hogy kisfiam, nem lesz ez így jó!
De csókolom, akkor tessék már megmondani, hogy akkor hogyan lesz jó?
Még ha a kedves Piri néni jobban is tudja, muszáj nekem rá hallgatnom?
Biztos, hogy ő pont jó szemszögből nézi a dolgokat?
Mert bizony más is tévedhet!
Csak az a nem mindegy, hogy véletlen téved, vagy direkt téved. (Az utóbbin a szándékos félrevezetést értem.).
Amúgy meg „véletlenek pedig nincsenek” – szerintem.
by Abroxo
Az élet és a Karma
I.
Azon gondolkodtam, hogy vajon mindenkinek az életében jelen vannak bizonyos karmikus törvényszerűségek, vagy csak néhány embert vert meg ezzel a Sors, vagy maga Isten?
- Mert mondjuk, hogy van egy ember, aki már él egy életet több éve, (vagy akár évtizede) és jön egy másik ember, és kimozdítja, - vagy inkább kirángatja- abból az életből, akkor az illető valóban más ember lesz?
› Mondjuk a tipikus eset erre, a falusi néni, Kati néni, aki világ életében a faluban lakott, és kapálgatta a kiskertjét, mondjuk a gyereke felköltözteti Pestre. Ebben az esetben szegény Kati néninek nincs más választása, mert idős is, meg beteg is. Tehát muszáj neki költözni. Ha akar, ha nem ,nincs apelláta. Akkor a kedves és aranyos, és még közlékeny Kati néni, hirtelen egy magába forduló városi „úrihölgy” lesz? Vagy megmarad az a kedves és jólelkű idős néninek, akivé vált az évek során?
Esetleg még rosszabb lesz Neki az élete, mert a panelházak tetején nincs kiskert, ugyebár?
Amivel foglalkozthatna, nem tud kiülni a belváros közepén a kispadra, nézgelődni, beszélgetni.
Akkor vajon mi lesz szegénnyel?
Másik eset, az lehet az iméntinek a fordítottja is, bár szerintem egy városlakó könnyebben beilleszkedik a faluba, mint a falusi a városba.
› De mi van akkor, ha Kati néni még nem időskorában költözik pestre, hanem még a fiatalkora elején? Akkor mi lesz vele? Akkor leges legbelül ugyanaz az ember marad, de teljesen más szokásokat vesz fel, mert mások lesznek az elvárások? Vagy teljesen más emberré válik? Ahogy telik múlik az idő, mindenki változik, és öregszik – ez sajnos elkerülhetetlen…
De mi lett az évek során Kati nénivel már kifordult a korábbi önmagából, vagy vajon ugyanazzá a kedves idős nénivé vált – mint ha sosem hagyta volna el a szülőfaluját?
- DE egyáltalán mi az: más emberré válni?
Lehetséges lenne, hogy valaki „kifordul” önmagából, és teljesen más ember lesz? Mint ezzel megtagadhatja a korábbi életét, a múltját?
› Nem lehet az, hogy az ember ugyanaz marad, csak esetleg álarcot cserél?
Tehát másnak mutatja majd ezentúl magát, mint aki valójában lenne?
De akkor mi történik vele? Vagy majd később mi fog vele történni?
Mivé válik majd az évek során?
- Ez az, amit mindannyian szeretnénk előre tudni, de ez sajnos nem lehetséges.
Ezekre a kérdésekre a választ majd csak akkor tudjuk megadni, ha eljutottunk, vagy már akár túl is jutottunk azon az időszakon.
By Abroxo
Valójában minden ember egy róka,
és csak arra vár,
hogy valaki megszelídítse.
Csak az a baj,
hogy az emberek nagyon elfoglaltak,
„– Jó napot! – mondta a róka.
– Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
– Itt vagyok az almafa alatt. – mondta a hang.
– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – Csinosnak, csinos vagy…
– Én vagyok a róka. – mondta a róka.
– Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…
– Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.
– Ó bocsánat – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?
…
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy más számomra, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.
…
– Légy szíves, szelídíts meg! – mondta a róka.
– Kész örömest! –mondta a kis herceg, – de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
– Az ember csak azt ismeri igazán, amit megszelídít – mondta a róka.
– Az emberek nem nagyon érnek rá, hogy bármit megismerjenek.
…
– Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd, csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már telel leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
– Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.
– Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
– Igaz, igaz. – mondta a róka.
– Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
– De nyertem – mondta a róka.
…
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka.
– Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
